Mivel 8 napos csúszással indítottam ezt a blogot, be szerettem volna érni magam, és kronológiai sorrendben akartam haladni, de a ma éjszaka egy kicsit megborítja ezt az elképzelést.
Mi sosem csináltunk abból kérdést, hogy szeretnénk-e légzésfigyelőt a babánk védelmére, vagy sem. Elég sokat ültem a google oldalain, és kutattam, hogy vajon melyik lehet a legjobb választás. Az Angelcare nagyon szimpatikusnak tűnt nekem, és mint kiderült, egy ismerősöm használta is, mikor az Ő csemetéje volt abban a bizonyos veszélyeztetett első 6 hónapban.
Nekik egy régebbi típusú készülékük volt, az AC201, ezt manapság használtan 12-15.000 forint körül lehet beszerezni. Én az ismerősömét vettem meg, pont azon a napon hozta el nekem, amelyiken az estét már szüléssel töltöttük a kórházban.
Még aznap leteszteltem mikor átvettem, és ez nem, nem azt jelenti, hogy ráfeküdtem. Ennek a készüléknek az érzékelői - amiket egyébként a matrac alá kell tenni - nagyon finom, apró mozgásokat képesek észlelni. Így csupán annyi elég volt, hogy nagyon óvatosan, szinte a matrac fölött húzva az ujjamat tudtam azt a hatást elérni, mintha egy csecsemő lélegezne. Ezt a kütyü érzékelte is, és minden mozdulatot egy zöld led kivillanásával jelzett. Mikor ezt a "simogatást" abbahagytam, a zöld led pirosan kezdett villogni. Pár villanás után egyet csippant is, mind a gyermek ágyában lévő egység - ezzel megpróbálván felriasztani a kicsit -, mind a szülői egység, majd újabb 5 másodperc után eszeveszettül elkezdett sípolni, szintén mindkét oldalon.
Mióta a picúrt hazahoztuk, működőképességét az is folyamatosan bizonyítja, hogy a zöld led valóban villog, ha kiemelem a gyereket az ágyból, szintén a fent leírt riasztást produkálja.
Mivel van olyan funkciója is a ketyerének, hogy az észlelt hangokat továbbítsa a szülők felé, ezeddig gyakorlatilag csak arra volt használva, hogy ha bármi problémája adódott a babának, és ezt valamilyen hanggal jelezte, tudjunk menni rögtön1. Ez leginkább a cumi kiköpése utáni "kéremvissza" botrányok előrejelzésében merült ki ezidáig.
Idáig. Ma éjszaka ugyanis, hajnali 5 órakkor a szokásos módon reflexből keltem, mikor meghallottam álmomban, hogy bekapcsolt a mi egységünk, fel sem fogtam, hogy csippant egyet. Besiettem Réka szobájába, ahol viszont már nem tudtam nem észrevenni, hogy a kütyü pirosan villog. Amint ez eljutott az agyam megfelelő pontjára, már el is kezdett sípolni a cucc. Villámgyorsan kikapcsoltam, felkaptam a babát, és elkezdtem szólongatni, miközben finoman paskolgattam a mellkasát. Szerencsére rögtön felsóhajtott, lihegett párat, majd egy pár másodperc elteltével ismét békésen szundizott tovább.
Nem tudom leírni azt a rémületet. Ami közben egyébként szerencsére éber és józan maradtam. Rögtön utána csak figyeltem a kicsikét, toporogtam fel-alá, piszkáltam, hogy reagál-e, visszakapcsoltam a készüléket, figyeltem a megnyugtató zöld villogást.
Kicsit később tisztultak le bennem a történtek. Egész pontosan az, hogy ha nincs a légzésfigyelő, reggel arra megyünk be a babánkhoz...
Ezek után leültem ismét a gépem elé, és elkezdtem keresni, hogy van-e ilyenkor bármi plussz teendő, közben ráakadtam egy videóra, hogy miként kell eljárni, ha nem sóhajtana fel a csemete: http://www.babycontrol.hu/bajlehet.php
Aztán mégegyre:
Miközben ezeket néztem, kiütött rajtam a felismerés ismét, megszorult a gyomrom... Anyukának még nem mondtam el, hagytam aludni, legalább egyikünk legyen - amennyire lehetséges - kipihent.
Túlreagálnám? Nem tudom, mondja meg az, aki már átélte ezt. Addigis kedves (leendő)szülők: http://www.angelcare.hu/
1.) Igen, Rékának kezdettől fogva saját szobája van, és leginkább itt szoktuk letenni aludni. Miközben böngésztem a fórumokat a témában, találtam néhány hozzászólást, amiben megvetik ezt, amit nem igazán értek. Természetesen többen voltak, akiknek ezzel semmi bajuk. Nem abban mutatkozik meg a szülői szeretet, hogy szünet nélkül szorongatod a babádat. Nem is pazarolnék erre több szót. Amúgysem tudtam visszafeküdni a történtek után, pedig már háromnegyed nyolc, és előtte is csak fél-1 órát sikerült aludni, szóval most megpróbálok..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek