2013 december 20-án megszületett a lányom, Réka. 9 hónap telt el, 3 nappal korábban érkezett, mint amit jósoltak, de ugye ez abszolúte teljesen jó. Első szüléshez képest meglepően gyorsan és simán ment minden. Az első jeltől a gyerkőc kicsusszanásáig nem egész négy óra telt el. Azzal együtt, hogy elindultunk a kórházba, vártunk a sorunkra stb.

Merthogy vártunk. Azért indultunk el, mert egy kis vérfoltot talált a bugyiban az asszony. Lett is hirtelen pánik, biztos nem jó jel. Felhívtuk a dokit, aki azt tanácsolta, menjünk be a kórházba, valószínüleg beindult a szülés. Megérkeztünk, bejelentkeztünk, fellifteztünk a szülészet-nőgyógyászat emeletre - közben elfolyt a magzatvíz -, ahol bementem az első utamba eső nővérszobába. Ott közölték, hogy slattyogjunk szépen tovább a folyosó végéig, mert ott van a szülészet.

A szülészeten éppen lézengett két nővér, akiktől kérdeztem, mi a teendő. Erre az volt a válasz, hogy várjunk, éppen császározás zajlik. Ekkor már 2 percenként jöttek a fájások. Kicsit furcsálottam a dolgot, de nem akartam azt a benyomást kelteni, hogy az én problémám sokkal fontosabb mindenki másénál. Voltak ott mások is, egy fiatal pár szintén vérfolt miatt jött, de nekik még nem voltak fájások, és nem folyt el a víz, így türelmesek voltak.

5-10 perc elteltével felhívtam az orvosunkat - aki 3 héttel korábban adta tudtunkra, hogy a szülés 100.000 forint lesz -, és elmondtam neki, hogy mi a helyzet, és furcsállom, hogy leültetnek a váróban fájni. Megnyugtatott, hogy odaszól, várjak még egy nagyon picit türelmesen. 2 perc múlva jött is egy nővér az asszony nevét kiabálva, számon kérve, hogy miért nem szóltunk be. Meglepődött, mikor mondtuk neki, hogy azért, mert türelemre intettek a kolléganők.

Ezek után a páromat rápakolták a CTG-re, amin újabb 10-15 percet töltöttünk, egyre sűrüsödő fájások, és keményen átnedvesedett nadrág kíséretében. Mire bejutottunk a vizsgálóba, már nem volt őszinte a párom mosolya. Az akkori állapot szerint 2 ujjnyira volt kitágulva, így bekísértek a vajúdó szobába. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy itt már gyakorlatilag tényleg a vajúdás zajlott, nagyon erős fájásokkal, amik már hosszabbak voltak, mint a szünetek.

Mindeközben a szomszéd szobákból áthalladszódtak a kínos sikítások, jajjgatások. Ugyan nálunk is voltak, de biztos vagyok benne, hogy a szomszéd szobában már nem hallották, nagyon erős volt a Zasszony ;)

Jött a nővér újra, ismét megvizsgálta, hoppá, ez már négy ujjnyi. Telefonált is a dokinknak, aki elindult a magánrendeléséről hozzánk. Ráparancsoltak a franciaágyra, mondván mind 3 másik szülőszoba foglalt, itt fogunk szülni. Ez lett később a probléma..(?)

A doki időben érkezett, gyakorlatilag már a tolófájások következtek. Ezt a részt most nem fejtem ki jobban, a szülés rendben lezajlott, a doki rendesen csinálta a dolgát, a kicsi lány kicsusszant hamar - mindenkit megelőztünk, aki már ott volt -, én kimentem követni a mérést, bugyolálást stb., míg a doki belekezdett a varrásba.

Míg a varrás folyt, én kimentem a közeli boltba rostos üdítőt venni, merthogy azt elfelejtettünk hozni, és mint azt szokták volt mondani, az szükséges a tejtermeléshez. Mire visszaértem - kb 20 perc -, a párom kegyetlenül rossz állapotban volt, nagyon erős fájdalmai voltak. A doki elmondása szerint vérömleny alakult ki a varrásnál, meg kell műteni. Éppen egy műtét zajlik, de pár perc és vége, akkor neki is kezd, bírjuk ki addig. Hát odamentem a páromhoz, próbáltam nyugtatni, dehát ilyenkor semmit nem tud tenni az ember igazán. Közben Ő elmondta - amennyire tudta a gyötrelmei közepette -, hogy 5 percig kiabált segítségért, mire a nővér bejött (hallotta a párom, hogy a nővér a telefont kezeli az ajtón túl, tehát amaz is hallotta a kiabálást), mintegy letorkollva, hogy mi ez a hiszti. Mikor tudatosult benne, hogy nem hiszti, rögtön szaladt a dokiért.

Pár perc múlva tényleg vitték is a műtőbe, ahol egy órát töltöttek el vele. Kérdeztem a dokit, hogy mi a helyzet, mire elmondta, hogy a bevérzés több mint 10 cm volt már befelé, és 5 cm vastag, szétbontottak odalent mindent, kitisztították, és újra összevarták. Tovább fog fájni mint normálisan, gyakorlatilag minden öltést külön fog érezni, de időben meg lett oldva, mert akár a medencéjéig is felhúzódhatott volna.

Kanyarodjunk egy kicsit vissza:

Szülés közben a nővér és a dokink között elhangzott beszélgetés alapján kiderült számomra, hogy a szomszéd szobákban vajúdó nők nem fizetős vendégek, egy szülésznő van ügyeletben, Ő felügyli mindet. Van aki már 12 órája szenved. Ebből még nem is lehetne túlzottan messzemenő következtetést levonni, de a kirakós eme darabjához később került csak hozzá egy újabb darab, mivel egy kórteremben volt velünk az egyik lány. Az ő férje elmondta, hogy a szülésznő bement hozzájuk, megkérdezte hol tartanak, és mikor mondták neki, hogy már a toló-fájásoknál, az volt a válasz, hogy akkor toljon a kismama, apa meg figyelje, hogy látszik-e már a feje, majd ment tovább...

Korábban említettem, hogy az ágyon szülés lett később a probléma. Ezt abból gondolom, hogy a gát varrása során elhangzott, nem lát rendesen a doki (a nem megfelelő pozició, alacsony ágy stb. miatt), illetve jól az ágy szélére kellett húzódnia a páromnak, szinte lógatva a fenekét. Véleményem szerint ebben a helyzetben nem úgy sikerült a varrás elsőre, ahogy kellett volna... (fontos megjegyeznem, hogy ezért nem hibáztatom a dokit)

Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nem saját dokival ugrunk neki a szülésnek, és ugyanígy műtétre lett volna szükség. Meddig kellett volna várnunk, hogy valaki hajlandó legyen elvégezni a beavatkozást.. (fájdalomcsillapítót nem adhattak, mert kívülről még nem látták mi a helyzet pontosan)

Csapongás után itt zárom is a bejegyzést, mintha elvágták volna. Szeretek jobban odafigyelni az irományaimra, retorikailag kifogásolhatatlan legyen, de... Mindig mondták, aludjam ki magam, mert ha jön a baba, majd hiányolni fogom. Viccnek vettem, mert viccesen mondták.

Ha apuka leszel, és úgy olvasod ezt: Ez nem vicc, tényleg 1-2 órákat aludtam az elmúlt egy hétben! Csöppet indiszponált vagyok :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.