Pierre Cardin. Mekkora név! A hülye is ismeri. És micsoda márka! Ezzel aztán menő leszek! Főleg ezzel, mert ezt ajánlják, mert tök jó, mert dönthető. Fekvésig. Meg ültethető. Be a kocsiba. És különben is, Pierre Cardin. Meg ari is, szép is. Főleg, ha lányod van. Hiszen rózsaszín. És habár nem akarod rózsaszín plázacicának nevelni, mégis, olyan cuki! És tök olcsón dobálják a neten. 10-15 ezer forintért már viheted is.

Lófaszt.

Mint azt korábban írtam, a babázás nem csak csupa móka és kacagás, egyszerű örömködés. Főleg, ha hasfájós babával áld meg a(z) ______________ (megfelelő beírandó).

A mi esetünkben ez majdnemhogy 24 órás feladatot jelent. Bár a homeopátiás bogyók úgy tűntek beváltak, azért ennél egy kicsit árnyaltabb a dolog. Az igazi hasfájós babánál csak eseti kezelés van, permanens nincs.

Ha éppen nem fáj a kicsi hasa, akkor éhes. Ha nem éhes, és nem fáj a hasa, akkor éppen nem akar, vagy nem tud aludni. Nem akar aludni, tehát szórakoztatni kell, nem tud aludni, tehát nyűgös. Harcol az elalvás ellen, habár már alig lát ki a laposra zárt szemhélya alól. Ha alszik, akkor is gyakran úgy, hogy közben folyamatosan nyögdicsél, mert bántja a hasa. Ilyenkor a cumi is folyamatosan kihullik a szájából, ami viszont a csúnya pocak miatt muszáj, mert megnyugvást nyújt.

Kezdetektől fogva tudtuk, hogy Réka hasfájós, már a kórházban is megvoltak a jelei. Aztán mikor hazahoztuk, és magunkra maradtunk, fejvesztve próbáltunk segíteni rajta, tornáztatással, szélcsővel, gyógyszerekkel. A tanácstalanság, és a tehetetlenség kikészít, felőröl. Alapfelszerelésként volt itthon Infacol, Espumisan cseppek, szélcső, de igazán jó eredményt egyikkel sem értünk el.

Mivel 8 napos csúszással indítottam ezt a blogot, be szerettem volna érni magam, és kronológiai sorrendben akartam haladni, de a ma éjszaka egy kicsit megborítja ezt az elképzelést.

Mi sosem csináltunk abból kérdést, hogy szeretnénk-e légzésfigyelőt a babánk védelmére, vagy sem. Elég sokat ültem a google oldalain, és kutattam, hogy vajon melyik lehet a legjobb választás. Az Angelcare nagyon szimpatikusnak tűnt nekem, és mint kiderült, egy ismerősöm használta is, mikor az Ő csemetéje volt abban a bizonyos veszélyeztetett első 6 hónapban.

Nekik egy régebbi típusú készülékük volt, az AC201, ezt manapság használtan 12-15.000 forint körül lehet beszerezni. Én az ismerősömét vettem meg, pont azon a napon hozta el nekem, amelyiken az estét már szüléssel töltöttük a kórházban.

A komplikációkat követő műtét során a párom olyan altatót kapott, ami nem tette lehetővé, hogy 12 órán belül ciciztesse Rékát. Plussz születése után kicsit szaporán vette a levegőt a gyermek, így megfigyelésre inkubátorba tették, csak a biztonság kedvéért. Ennek örömére később kapta az első impulzust anya cicije, és bár amúgyis azt mondják, 2-3 nap mire beindul, még ez is hátráltatta a dolgot kicsit.

A fent említett 12 óra alatt tehát a kiscsaj tápszert kapott, amitől később jól be is dugult szegény. Az anyatej gyakorlatilag a harmadik napon indult meg, ami teljesen normális. Tudtuk meg utóbb.

Mivel az asszony járni nem tudott még az első 2 napban, lemaradt "az oktatásról", hogyan kezeljük a köldökcsonkot.

2013 december 20-án megszületett a lányom, Réka. 9 hónap telt el, 3 nappal korábban érkezett, mint amit jósoltak, de ugye ez abszolúte teljesen jó. Első szüléshez képest meglepően gyorsan és simán ment minden. Az első jeltől a gyerkőc kicsusszanásáig nem egész négy óra telt el. Azzal együtt, hogy elindultunk a kórházba, vártunk a sorunkra stb.

Merthogy vártunk. Azért indultunk el, mert egy kis vérfoltot talált a bugyiban az asszony. Lett is hirtelen pánik, biztos nem jó jel. Felhívtuk a dokit, aki azt tanácsolta, menjünk be a kórházba, valószínüleg beindult a szülés. Megérkeztünk, bejelentkeztünk, fellifteztünk a szülészet-nőgyógyászat emeletre - közben elfolyt a magzatvíz -, ahol bementem az első utamba eső nővérszobába. Ott közölték, hogy slattyogjunk szépen tovább a folyosó végéig, mert ott van a szülészet.

Először is tisztázandó, hogy miért firkálok: Azért, mert újdonsült apukaként sok olyan dologgal találkozom, amiről fogalmam sem volt. Azt hinné az ember, hogy a babázás csupa móka és kacagás, egyszerű örömködés.

NEM.

Aggódsz, félsz, kérdezel, lógsz a Google-n, tanácstalan vagy, és még sokminden más előzi meg azt, hogy közben örülsz.

Nem mindegy, hogy hogy eszik a baba, mikor és mennyit. Cumizik-e, és ha igen, mikor és miért. Ha sír, mi az oka, ha vígasztalhatatlan, mihez nyúlj. Mi legyen otthon, mit mikor használj és hogyan. Hogy oszd be az idődet, és hogyan priorizálj.

Röviden tehát, ez a blog egy apanapló, későbbi emlék, menet közben pedig tapasztalat megosztás azokkal, akiket érdekel :)